Idegzuhany

Rétegek a rétekenHogy életem, vagy lételemLétezem, vagy képzelem? Létemet leképezemFélve fényképezemRemegek érezveJégverem ér nekem Kérem, ha eléremÉrzem egészenDe varázs helyett füstöt szór csakKezemben a pálcaMélyre hat a méreg, a látszat az álcaNem vagyok én…

Alig haladó sorban álltamÉs láttam, Ahogy mások áthágva Minden szabálytOldalról törnek, tolakodnak élre De türelmesen vártam.Tudtam, egyszer odaérek Úgyis gondoltam Az idő engedi Nekem nem sietős Én ráérek. Emlékszem tisztán, hogy ezt gondoltam. De mint egy féregKezdett el…

Állok lent a völgyben egy tölgy mellett Nézem a hegy oldalát, kizöldellett Múltkor egy kis zöld kellett volna De ráálltam a felívelő útra Szarok már a múltra, tudod öt évet Dobtam be az életemből a kútba De már teljesen más a prioritás Nem a töménytelen önpusztító…

Elindulsz reggel, benyomod a fülhallgatót, bekapcsolod a zenét, bámulod az utat. Tudatosan egy nemrég feltöltött új albumot választasz, nem kellenek most emlékek. Legyen jó a zene, azért, mert jó, nem azért, mert valamire emlékeztet. Persze nem figyeltél rendesen és a bekapcsolva…

Mindenáron kerülni akarnám a szabadkozást, de csak kicsúszik, hogy eléggé fáradt vagyok, szóval saját gondolatok erőltetése helyett én most inkább máséval ékeskednék. Ingrid Sjöstrand: Néha csontvázról álmodok Néha csontvázról álmodok,csak elindul felém,jön közelebb,…

Halálon túl, vagy innen, ott hasad ketté minden. Elgurul a lendület, elveszik minden kedvedet. Napról napra élesen ér a reggel. Szétesem. Két lábon, de valahol mélyen gyötör a lét, na de kérem... Feleszmélek, torkomon csordul minden lelkesedés. Tarkómon bizsereg kellemes…